Red Blood Curse - Chapter 15.

Annyeong!

Meghoztam a 15. fejezetet! Jó olvasást hozzá! :)

xoxo: MinRae-chan

Egyik felem azt akarta, hogy megforduljak, s végig hallgassam, amit mondani akar. A másik viszont tovább akart menni, hogy elfeledje azokat az időket, amiket vele töltöttem. Hezitáltam, mivel tényleg nem tudtam mit csinálni. Csak hallgattam a mondatait, amik arra akartak késztetni, hogy maradjak az épületnél. Miért akar ennyire itt tartani, amikor már közünk sincs egymáshoz? Na, jó... talán egy kicsikét mégis van, de az se sok. 

Megfordulva, az arcára egy mosoly ült ki, ami arról árulkodott, hogy szándékomban állt megmozdulni. Ha a fejében eltervezte, hogy sikerül marasztalnia néhány kedves szóért, nagyot tévedett. Tartom továbbra is magam az eredeti tervemhez. Meglehet, hogy ártani fogok ezzel magamnak, de tudom mit csinálok. 

– Jungkook, hiába akarod, hogy maradjak, nem fogok. Amióta beköltöztünk abba a kis dormba, többet veszekszünk, mint bármikor máskor – néztem rá letörten.

– Ezen tudunk változtatni, csak kérlek, maradj – húzott magához.

– Kérlek, engedj el. Nem szeretnék fájdalmat okozni – próbáltam magam ellökni tőle.

– Akkor ennyit arról, hogy újra minden a régi legyen – fordított hátat.

– Sajnálom, de ettől még közeli barátok maradhatunk – veregettem meg a vállát.

Vártam a válaszára, de hallgatott, mint a sír. Továbbra is háttal állt nekem, magába roskadva. Mondani akartam neki valamit, de inkább hagytam, s tovább indultam. Alaposan körbe néztem, mivel nem akartam újra autó alá kerülni, mint pár héttel ezelőtt. Elég volt az, na meg a pár évvel ezelőtti. Akkor is megsérült két fontos ember, köztük az egyik az égieket boldogítja, a másik meg itt van köztünk, szerencsére. Ha ő is odaveszett volna, én már rég megbolondultam volna, s most a diliházban kezelnének. De erről most elszeretnék feledkezni, ami megtörtént, az megtörtént. Nem szeretném a múltat felemlegetni. 

Egy órája jártam már Szöul utcáit, biztosra véve, hogy tisztes távolságban vagyok az épülettől. Fülembe betettem a fülest és elindítottam azt a zenét, ami a legelső volt a listán. Reménykedtem benne, hogy nem BTS lesz, de meglepő módon Jungkook egyik cover-je volt. És pont az, amit ahányszor meghallok, könny szökik a szemembe. Próbáltam erős maradni addig, ameddig meg nem találom azt a számot, ami felfogja dobni a kedvemet. De persze le kellett fagynia az átkozott telefonomnak, így várnom kellett arra, hogy végig játssza a mostani zenét. 

Belépve a lakás ajtaján, a húgom szó szerint ugrott nekem, hogy újra láthat. Anyám szintén könnyezve borult a nyakamba, mivel alig két napja tudta meg, hogy mi is történt néhány hete. Gondolhattam volna, hogy nem fognak nézni híradót, hisz' nem érdekli a családomat az, ami Szöulban történik. Engem sem köt le, de nagyjából képben vagyok mi történt a napokban. 

– Apa hol van? – kérdeztem érdeklődve.

– A barátommal beszélget a konyhában – felelte vigyorogva a húgom. 

– Álljunk csak meg egy percre Min LiNa, neked mégis mióta van barátod? – néztem rá értetlenül.

– Már nagyon régóta. Azután ismerkedtem meg vele, miután ki jött a CLC és BTS közös duettje – vigyorgott továbbra is. 

Komolyan mondom, 15 éves létére előbb lett barátja, mint nekem. Jó, nálam azt is figyelembe kell venni, hogy válogatós vagyok, s hosszú távra tervezek, nem egy hétre, mint Oh Sehunnal. 

Mivel érdekelt, hogy ki is az illető, aki le mert állni a húgommal flörtölni, azonnal berohantam a konyhába. Az asztalnál az apám ült és a tesóm barátja. Barna haja kuszán állt, mint aki nem fésülködött volna, a test vonásai akár egy hercegé, úgy trónolt a széken. Apám mosolyogva nézett rám, s ez a fiúnak is feltűnt, így érdeklődve fordult felém. Azt hittem menten a mentő fog elvinni magával, amikor megláttam a húgom barátjának az arcát. A pillanat, amikor azt hiszed, hogy soha többé nem fogod az exedet látni, s hirtelen feltűnik a láthatáron. 

– Sehun, te mégis mit keresel itt? – néztem rá értetlenül. 

– LiNa hívott át hozzátok, hogy megünnepeljük a tesója hazatérését. De nem gondoltam volna, hogy te lennél a nővére – vetett rám egy pillantást.

– Én meg azt nem gondoltam volna, hogy az exem lesz a húgom barátja – kezdtem el fintorogni. 

Hat év van közöttük, akkor mégis mi francot akar Sehun, LiNa-tól. Nem mintha zavarna az, hogy együtt vannak, de akkor is. Fogadok, hogy Sehun nem is mondta el apámnak a korát. Ismerem annyira a vér szerinti apámat, hogy ezt nem engedné meg csak úgy. Ha nekem Jungkookot nem engedte meg, akkor LiNa-nak mégis miért. Na, jó nem kezdek el ezen problémázni. 

– Csak, hogy tudd LiNa-val már azelőtt jártam, mielőtt mi megismerkedtünk volna a plázában – kezdett el kiabálni. 

– Sehun, állj le. Sorn nem érdemli meg, hogy kiabálj vele a semmi miatt – lépett be a konyhába Sophie.

– Sophie, te is itt vagy? Mégis miről nem tudok én még? – kezdtem el értelmetlen kérdések sorát gyártani. 

– A drágalátos Sehun rángatott magával. Egyrészt beakarta mutatni a húgodat, másrészt minket is magával rángatott a partira – felelte Sophie szemet forgatva.

Rángatta őket? Mégis ki van még itt Sophie és Sehun-on kívül? A szomszéd szobából a húgommal egy idős lány lépett ki. Hosszú, szőke haja volt, s kék szeme. A bőre hófehér volt, akárcsak egy porcelán babának. A lány is értetlenül kezdett el nézni ránk, hogy min kaptunk össze. Nos, igazából tényleg a semmin vesztünk össze. S ezt most kivételesen nem én kezdeményeztem, hanem Oh Sehun. 

– Mint valami nyugdíjjas házaspár – szólalt meg a lány. 

– Sissy, ez nem volt szép – parancsolt rá  Sophie. 

– Hagyjad csak, amíg durvább beszólásokat nem tesz, nincs gond – intette le Sehun Sophie-t

Személyiségre rendesnek tűnik ez a Sissy, de a beszólogatásai olyanok, mint maga Sehun. Fájdalmasak, s elviselhetetlenek. Úgy látom, hogy LiNa nem csak barátot, de egy jó barátnőt is szerzett magának. 

Megfogtam a táskámat, s a lányokat a karjuknál fogva rángattam be a szobába. Választ akartam kapni, hogy amióta nem láttam a családomat miről is maradtam le. Mert nekem van egy olyan sejtésem, hogy konkrétan mindenről. Értetlenül kezdtem el húgom tekintetét fürkészni, aki az pont, hogy kerülte. Akárcsak Sissy és Sophie is. Gondolhattam volna, hogy süket fülekre fogok lelni, hiába tennék fel nekik bármiféle kérdést. 

Volt még három órám addig, ameddig el nem kezdődnek a próbák, így megfogtam a bőröndömet, s elkezdtem a ruhákat beszórni a szekrénybe. Közben pedig eltereltem a témát, hogy legyen miről beszélnünk, s ne a csendben ücsörögni. Persze most is én beszéltem a legtöbbet, mert a többiek csak egy szavas válaszokat adtak vagy meg sem szólaltak. 

– Sorn, ugye ma lesz próbátok? – kérdezte LiNa.

– Igen, fél óra múlva kezdődik. De miért is kérdezed? – néztem rá értetlenül. 

– Esetleg nem akarnál minket elvinni, hogy megnézhessük a duettetek táncát? – kezdett könyörögni a húgom.

– Mivel ismerlek annyira, ha nemet mondanék, kivágnád a hiszit, így persze elviszlek benneteket – feleltem szemet forgatva. 

És csak most esett le, hogy azt mondta a húgom a duettünk táncát szeretné látni. Jaj nekem, akkor megint Jungkook jelenetek fognak következni. Úgy természetesen elvállalom, ha a csókot kihagyjuk. Tudom jól, hogy az is a tánc része, de már semmi közünk egymáshoz Jungkookkal, legalábbis baráti kapcsolaton kívül semmi. Ezt Kookie is tudja jól, hisz' ma mondtam szemeibe. Ami előfordulhat, hogy fájt neki. Mivel ez nekem is szarul esett, nem is kicsit. 

Lassan elindultunk a BigHit-hez, mivel csiga lassúsággal haladva soha nem fogunk oda érni. Amíg gyalogoltunk felhívtam a csajokat, hogy szedjék össze a srácokat a tánchoz, mivel "fellépésünk" lesz – ami nem mondaható annak. 

Az épület előtt a lányok arcra fagyott mosollyal vártak minket, háttérben a srácokkal. LiNa és Sissy fejvesztve kezdtek elrohanni a fiúk felé, akik arcára menten a félelem ült ki. Nos, igen... Nem mindennap látnak félőrült rajongókat. Várjunk csak, ja, de igen. Mindennapossá vált, hogy nincs nyugtuk a saesang-től. Szinte már sajnálom őket. 

Mindenki megkereste a partnerét, köztük én is Kookie-t. A barátnőimet megnézve, mindannyian belekaroltak a srácokba, s nekem is ezt kellett tennem. Óvatosan karoltam Kookie-ba, mivel féltem, hogy mérges rám. Viszont nem így volt, mosolyogva húzott közelebb magához. Fülemhez hajolva kezdett el mindenféle romantikus dolgokat suttogni. A fejem szinte lángolt, annyira zavarba jöttem ezek hallatán. 

Neki kezdtünk a bemutatónak, amit egy párszor újra kellett kezdeni, miattam. Csak azért, mert a lépéseket mindig elrontottam. A lányok ezt sajnos nevetségesnek titulálták, ami egyáltalán nem az, mivel a baleset miatt párban táncolni elég nehéz. De azért nagy nehezen csak túl tettem magam rajta. Utoljára vágtunk bele az elejétől, s szerencsére azt sikerült úgy megcsinálnunk, hogy nem rontottam semmit. Ezzel a végén a csókot is megúszva. Viszont, amikor befejeztünk Jungkook a hátam mögé lépett egy csokor rózsával, s hangosan feltette a kérdést.

– Sorn, lennél a barátnőm? – kérdezte letérdelve elém.

Ne szalaszd el a lehetőséget, mivel őszintén szeret téged. Úgy, mint senki mást a világon. Ha nemet mondasz, darabokra fog törni a szíve, de azután is te leszel a szíve választottja. Mondj igent, hisz' tudom jól, hogy te is viszont szereted őt. Ne habozz túl sokat a válaszoddal, mivel 4 hét, 3 nap és 4 óra van hátra az életedből. Utána megsemmisülsz, s nem lesz több visszautad.