Red Blood Curse - Chapter 6.

Annyeong!

Előbb, mint kellett volna, de meghoztam a 6. fejezetet. S, hogy miért, mert beszeretném hozni az előző heti lemaradásom. Remélem elnyeri tetszéseteket. :) Mellesleg lehet találgatni, hogy ki rejtőzött a maci jelmez alatt. Adtam is egy kis segítséget hozzá! ;)

Jó olvasást kívánok! 

xoxo: MinRae-chan

A csókunk egyre jobban mélyült, nem érdekelve egyikünket sem, hogy levegőt egyáltalán nem kapunk. Láttam Jungkook-on, hogy élvezi az egészet, ahogy én is. Ő sem akarta, hogy még vége legyen. Egy dolog, amiben mindketten egyet értünk. Egy idő után viszont abba hagyta, mivel levegőre volt szüksége. Mosolyogva nézett rám, amit sajnos nem tudom mit akart jelezni, de azt csinál, amit akar. Pár perc után Jungkook-nak leesett, hogy mit is tett. Elvörösödve kelt fel az ágyról, s egyből a fürdőbe rohant. Értetlenül néztem rá, de el kellett fogadnom, hogy néha tud gyerekes is lenni. Miután Kookie bezárta maga után az ajtót, én is felkeltem az ágyról, s elrendeztem azt, mivel szépen széttúrtuk.

Elindulva a konyhába néztem körül, mit lehetne ételnek megcsinálni. A hűtő kongott az ürességtől, a szekrényekben meg száraz instant tészták voltak. Kénytelen voltam a tésztákra támaszkodni, mivel ilyenkor biztos nem megyek már le a sarki kisboltba. Elővéve egy lábosba forraltam vizet, s szórtam is bele a tésztákat. Amíg el nem készültek, megterítettem a kis étkező asztalon. Lassan fél órája vártam, hogy Jungkook ki jöjjön a fürdőszobából.

– Jungkook meg vagy még? – kopogtam be hozzá.

– Aha, mindjárt megyek – kiabált vissza.

Kicsikét megnyugodtam, hogy még meg van, s nem tett semmit magával. Visszaülve az asztalhoz vártam, hogy kijöjjön. Miután egy újabb öt perc telt el, vette a fáradságot és ki jött vacsorázni. Evés közben mély csend uralkodott az egész dormban. Nem tudtuk semmi témát felhozni, amiről órákat tudnánk beszélgetni. Így miután befejeztük mindketten a vacsorázást, elmentünk fürdeni. Befeküdve az ágyba, kezdtem el figyelni a város utcáit. Vártam, hogy elaludjak, de nem sikerült. Át fordulva a másik oldalamra, a tekintetem Jungkookkal találkozott. Meg sem lepődök azon, hogy nem tudok aludni.

– Sorn kérdezhetek valamit? – kérdezte határozottan.

– Persze – bólintottam.

– Neked milyen fiúk jönnek be, mármint milyen az ideálod?

A kérdése meglepett. Ezen még sosem gondolkodtam el, hogy milyen fiúk jönnek be nekem. De, ami még furább miért is kérdezi. Ha annyira érdekli, elmondom. Viszont még mielőtt elmondanád, el kell gondolkodnom rajta. Hosszú percekig agyaltam rajta, de semmi nem jutott eszembe. Nem hagyhatom válasz nélkül a kérdését, így azt mondom, ami jön magától.

– Az olyan fiúkat kedvelem, akik néha tudnak érzékenyek, lenni, ha kell bunkók is. Bolondosak, szinte már gyerekesek. Kedvesek, őszintén szeretik a barátnőjüket, s még a legrosszabb kedvében is mosolyt csal az arcára – feleltem mosolyogva.

 – Akkor most már van egy biztos kiindulópontom – kiáltott fel hirtelen Jungkook.

– Mégis milyen pont? – néztem rá értetlenül.

– Semmilyen, jó éjt! – fordult el a másik oldalra.

Nem értettem Jungkook-nak ezt a fajta viselkedését, de rá tartozik, nem erőltetem a dolgot. Én is elfordultam oldalra, s megpróbálkoztam alvással. Éjfélig csak forogtam, míg hirtelen el nem nyomott az álom. Most először voltak olyan álmaim, amiben nyugodt, békés környezet uralkodott. Nem tudom, hogy ezt minek köszönhetem, de nagyon örülök neki. Reggel arra keltem, hogy valaminek iszonyatosan jó illata van. Szemeimet kinyitva a nap sugarait véltem először felfedezni. Fejemet felemelve, akkor esett csak le, hogy minek vagy kinek volt ilyen kellemes illata. Magának Jungkook felsőjének. Fogalmam sincs, hogy kerülhettem én éjjel a mellkasára, de egész jó volt. Fel akartam kelni, de Jungkook a karomnál fogva rántott vissza magához, s úgy aludt békésen tovább. Előre látom, hogy egy ideig nem fogok innen menekülni, az biztos. Ötletem sem volt, hogyan tudnám felkelteni. Viszont azonnal jött a segítség, mivel megszólalt Kookie telefonja.

– Nem akarnád felvenni a telefonodat Sorn? – nyöszörgött egyet Jungkook.

– Ez nem az enyém, hanem a tied – nevettem el magamat.

– Miért nem szóltál? – kiabált rám.

– Szólni akartam, így ne rám legyél mérges – vágtam vissza.

Amint felvette a telefont, elindultam a szekrényhez felöltözni. Délután mindvégig próba lesz, utána meg fellépés. Egy perc nyugtunk sem lesz a mai nap, de a legjobb az egészben az, hogy utána találkozhatok újra a családommal. Előszedve a táncruháimat rohantam be a fürdőbe. Amíg viszont bent időztem a helységben, egy érdekes telefonbeszélgetésnek lettem fültanúja. Nem tudom, kivel kiabálhat ennyire Jungkook, de sajnálom az illetőt. Az egész lakást Jungkook kiabálása töltötte be, s a mondat, amit most mondott, örökre beleégett az agyamba: Jin, idefigyelj! El fogom hívni egy randira, de az nem most lesz. Nem ez a megfelelő alkalom. Majd csak akkor, amikor minden rendeződött.  

Előre látom, hogy a lány, akit el fog hívni nagyon boldog, lesz. Örömében majd ki fog ugrani a bőréből. Ha esetleg a randi jól fog elsülni, már most kívánom, hogy nagyon hosszú ideig boldogok legyenek. Mivel már eleget ácsorogtam a tükör előtt, a fürdőből kilépve Jungkook azonnal abbahagyta a kiabálást. Most tűnt csak fel, hogy általában, ahonnan kilépek, Kookie azonnal lenyugszik. Újra béke költözik a dormba.

Elköszönve tőle léptem ki az ajtón, s indultam el a táncterem felé. A lift még mindig nem működött, így kénytelen voltam megint a lépcsőre támaszkodni. Tudtam, hogy a lányok szerdánként szeretnek előbb kezdeni, úgyhogy a lépcsőn szó szerint lesprinteltem. Embereket szerencsére nem döntöttem fel, s így sikerült egy pár bocsánatkérést megúszom. A terembe beérve nyugodtabban fújtam ki a levegőt, mivel a barátnőim még sehol sem voltak. Unaloműzés kép, addig nekiálltam melegíteni, hogy arra már ne legyen problémám. Ahhoz képest, hogy azt mondták egészre itt lesznek, szépen elkéstek. Ügyet sem vetve a dologra, kezdtünk neki a próbának. Három óra megállás nélküli tánc után, jól esett az a fél óra pihenő, ami kijárt nekünk. Viszont, hogy ez a szünet se csendben teljen, Yeeun felhozta a Jungkookos témát.

– Mond csak Sorn, Jungkook milyen az ágyban? – kérdezte Yeeun mosolyogva.

– Yeeun, ez meg se forduljon az agyadban. Attól még egy ágyon osztozunk, nem jelenti azt, hogy le is fekszünk – rivalltam rá.

– Akkor legalább történt valami? – kérdezősködött továbbra is Yeeun.

– Csak megcsókolt – feleltem halkan.

Viszont a lányok ezt is meghallották. Mind a négyen sikítozva ugrálták körbe a tánctermet. Olyan hangosan ugráltak, hogy kis híján beszakadt alattunk a padló. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fognak örülni, egy szimpla csóknak. Ami talán nem is annak számított, hanem többnek. Mindegy, az én részemről még nem dőlt, minek is nevezzem. Kezdett elegem lenni, hogy nem csillapodnak a kedélyek, így a maradék huszonnyolc percet inkább a levegőn töltöm. Kiindulva teremből hívtam fel Sehunt, hogy nem lenne –e kedve megint találkozni. Most is volt szerencsém, mivel nekik szünetük van jelenleg. Ha viszont találkozunk, nem említem meg neki, mi is történt tegnap az irodában és a szobában. Találkozónak ugyanazt helyet beszéltük meg, mint tegnap. Most sem kellett csalódnom Sehun-ban. Késett, mint mindig.

– Nem csalódtam benned, hoztad a szokásos formádat – nevettem.

– Ne haragudj, Suho nem akart elengedni. Szerinte a szünetet pihenésre kell használni, s nem arra, hogy kint mászkáljunk az utcán – kezdett el ő is nevetni.

– Megyünk valamerre, mert én már kezdek fázni? – kérdeztem.

Sehun a kezemnél fogva kezdett el húzni valamerre. Utunk az SM épületébe vezetett, hol egy nagy maci ingyen öleléseket osztogatott. A táblára, amit a kezében tartott, ez volt írva: Ingyen ölelés, mely felmelegít a legzordabb időben is. Milyen ötletes az egész dolog. Látom az SM vezetőjének jó kis ötletei vannak. Gondoltam hasznomra válhat egy ölelés, hisz’, ha egyszer itt vagyunk, nem szalasztom el az eseményt. Odasétáltam, s amint meglátott magához húzott. Nem tudom honnan volt ismerős ez a szorítás és az illat, de nem is érdekelt. Jól esett az egész ölelés. Mellesleg a panda szőre, finom selymes volt. Legszívesebb ezt ölelgetném egész nap, annyira puha volt a jelmez anyaga. Viszont hamar el kellett engedem, hogy a többi időt Sehunnal tölthessem. Még mielőtt elindultam volna, a kezembe nyomott egy cetlit ezzel az üzenettel: I love you, Sorn! –J

Meglepődve néztem rá, de sajnos csak egy integetéssel távozott el a csarnokból. A cetlit mélyen elrejtettem a táskámba, mivel nem akartam, hogy Sehun meglássa. Megfogva Sehun kezét indultunk el valahova máshova, mivel még mindig rendelkezésünkre állt egy negyed óra, legalábbis nekem. Hogy Sehun-nak mennyi, azt nem tudom, de biztos több. Átmentünk a szomszéd kávézóba, hol már minden Valentin-napi hangulatban úszott. Az asztalokon mindenhol szívecskék díszelegtek, a falon szerelmi kívánságkosarak lógtak. Ezt nagyon szívesen kipróbálnám, de nem tudom, hogy Sehun-nak tetszene az ötlet.

– Sehun, nem próbáljuk ki ezeket a szerelmi kívánságkosarakat? – kérdeztem ugrálva.

– Kipróbálhatjuk. Szólok, a lényege az, hogy két kívánság kosár van. Az egyiket fiúknak, a másikat lányoknak rakták ki. Direkt azért, hogy a páros másik tagja ne lássa a másikét – súgta a fülembe.

– Ez tetszik. Én megyek a pult másik oldalára, mivel a lányok ott vannak. Mindjárt jövök – adtam egy puszit az arcára.

– Siess, már kezdesz hiányozni! – kiabált utánam.

Benne is ott van még a gyerekkori éne, de nem annyira, mint Kookie-ban. Mindketten maradjanak olyanok, mint most. Én így szeretem őket, persze Jungkook-ot, mint barátként. Fogalmam sem volt, mit írjak a rózsaszín kis cetlire. Valami olyasmit kellene, ami szívhez szóló, s amikor megkapja az illető, nem tudja mit is mondjon rá. Mivel csak egy személynek írok, nem lesz nehéz. Ugyan csak egy hete járunk, de az első napon mindent megtudtam Sehun-ról. Így könnyű dolgom lesz.

A lehető leggyorsabban írtam rá az üzentet, mivel azt akartam, hogy minél előbb kihúzzák a cetlit. Hogy mit is írtam rá, az maradjon egy ideig titok. Perceken belül úgyis kiderül. Gyors helyet foglaltunk mindketten az egyik asztalnál. Akkora mázlink volt, hogy elfoglaltuk a legjobb helyet. Az asztalon egy nagy csokor vörös rózsa díszelgett, melyből ingyen lehetett venni. Az étlapot gyors átfutottam. Mivel nem volt kedvem sokat időzni felette, a választásom egy epres tortára és egy pohár vízre esett. Sehun meg maradt a szokásosnál, ő nem kér semmit. Örülök, amikor egyedül kell ennem valamit. Általában arra szokott hivatkozni, hogy nem éhes vagy nincs semmi ehető az étlapon. Én is ezt mondanám, jó kis kifogások. Ha azt várja, hogy elhiggyem, korábban kell felkelnie. De, ha nem kér semmit, nem erőszakolom rá a dolgokat.

– Megérkeztek az első cetlik mindkét kosárból. Először a lányt mondom. Sorn üzenete a barátjának: Szertelek Sehun, remélem, még sokáig boldogak leszünk. Ez édes, de most lássuk a fiúét. Sehun üzenete kedvesének: Eljössz velem randizni? – hadarta el gyors a pultos srác.

A kérdése meglepetésként ért. Azt hittem teljesen mást fog ráírni, s nem ezt. Szívesen elmegyek vele randizni, de még nem adhatok neki választ. Át kell gondolnom, hogy biztos jól cselekednék –e.

A kávézóba mindenki minket nézett, a választ várva. Sehun szemei csillogva meredtek rám, abban a hitben reménykedve, hogy igent mondok. Nincs szívem megbántani, de a randevúval még szeretnék minimum egy hetet várni. Mivel a szüleim itt vannak a városban, itt a nyakunkon a visszatérésünk, most csakis erre akarok koncentrálni. Na, meg a drámára, minek a forgatása is jövő héten fog elkezdődni.

– Ne haragudj Sehun, sajnos nem tudok még választ adni – feleltem, s kiléptem a kávézóból.

Úgy érzem, mintha a szívét most több millió darabra törtem volna. Szép kis barátnő vagyok, ezek után nem érdemlem meg a szerelmét. Jogosan fog velem szakítani. Ha szakít, én fel leszek rá készülve. Előtte nem fogok gyengének mutatkozni, majd csak azután fogok darabjaira hullani, miután ott hagyott. Meg leszek a fagyi és sírós filmek társaságában.

Visszaindultam a dormba, hogy folytassuk a próbát, mert így is késésben vagyok, már megint. Kapni fogok egy alapos fejmosást, ezt is jogosan. Kezdem úgy érezni, hogy egy csőd vagyok. Magának a csapatnak a lyuka, ki semmire se jó. De le fogom küzdeni a problémákat, s leszarom magasról az Anti fanokat. Beérve a terembe, még időben álltam be a táncba. Még nagyon az elején tartottak, így nem maradtam semmiről.

– Tudjuk, hogy Sehunnal találkoztál. Emiatt nem kapsz fejmosást, mert éled a szerelmi életed! – jelentette ki mosolyogva Seungyeon.

Ilyenkor még jobban szeretem a barátnőimet. Tudják, hogy most élem a boldog emberek életét. Nem tudok mit tenni, végre egyszer én is szerelmes vagyok, még akkor is, amikor üldözők ezrei vannak a nyomunkban. A próbákból hátralevő csak szaladt, s így elértünk a fellépéshez. Nem tudom miért, de most sokkal idegesebb voltam, mint máskor. Lehetséges, hogy azért, mert Sehun is itt lesz, mivel nekik is nem rég volt a visszatérésük. Egész biztos kérdőre fog vonni, miért is utasítottam vissza a randi ajánlatát. A válaszom egyszerű volt, akkor. Nem állok még rá készen. És itt jön a kérdés, hogy egy kapcsolatra mégis miért voltam készen, de egy randira nem. Egyszerűen nem tudnék rá választ adni. Meglehet, hogy nem Sehun az igazi, hanem valaki más. Még én magam sem tudom, a sors majd eldönti.

– Lányok, ti jöttük a fiúkkal. Sok szerencsét! – kiabált be a főnök.

– Köszönjük! – feleltük egyszerre.

Ezzel otthagyott minket. Hogy ne legyünk idegesek, elmondtuk a kedvenc mondatunkat: CrystaL Clear, fightiing~! Nem tudom, de nekem valahogy nagyon megtetszett maga a hangzása, s úgy minden. Lassan odasétáltunk a fiúk mellé, várva a csodára, hogy mikor is kellene felállnunk a színpadra, énekelni. A túloldalon viszont ott volt Sehun, ki nagyon a tömeget fürkészte. Tekintetét próbáltam követni, s egyből kiszúrtam a családomat. Azt tudtam, hogy ma még találkozni fogunk. De gondoltam majd csak a dormban, s nem itt. De legalább láthatják a fellépést, viszont apukám nem nagyon fog örülni, ha egy fiút lát a közelemben. Szegény Jungkook-nak ez az a nap, amikor meghal. Bár remélem azért lesz olyan engedékeny apám, s meghagyja az életét. Hisz’ akkor szegény lányt nem tudja elhívni, randizni.

A mi fellépésünk hibátlanul lezajlott. Azt, hogy Sehun és a többiek mit arattak, nem tudom. Nem kötelességük orromra kötni. De most nem érek rá, hogy az EXO-val foglalkozzak. A szüleimmel kell elrendeznem az üzenet és rúnás dolgokat. Semmit sem értek belőle. Viszont ahelyett, hogy velem beszélnének, a vezetőséggel dumálnak. Milyen jó, a saját lányukra sem kíváncsiak. Kezdtem unni magam, ezért úgy döntöttem kiszellőztetem a fejemet. Minden rendben ment, addig, ameddig Jungkook utánam nem kiabált.

– Sorn, kérdezhetek valamit? – állított meg Jungkook.

– Mondjad gyorsan, mert ki akarok menni friss levegőt szívni – feleltem egy mosoly kíséretében.

– Nos… Esetleg, nem lenne kedved velem egyet randizni? – kérdezte a tarkóját vakargatva

Tehát, akit mindvégig próbált randira hívni, az én voltam? Először Sehun, most meg Jungkook. Nem tudom, kinek mondjak igent, mert nem akarom egyik felet sem megbántani. Mindkettőjüknek meg van az előnye és hátránya. Viszont neki muszáj most választ adnom, mivel tudom, hogy a várakozást utálja.

Hogy előbb döntsek egy csokor vörös rózsát, bonbont és egy kicsi dobozt nyújtott felém. Ez mind szép és jó, de idő kell, mindenképp. Viszont mozdulni nem tudtam, annyira sokkolt a kérdése.

Ne szalaszd el alkalmat. A sors tálcán kínálta fel neked ezt a randit, fogadd el, mivel több ilyen esélyed nem lesz. De vigyázz! Ne felejtsd el, hogy még mindig nincs vége semminek. Győzd le Ariont, ha még élni akarsz. Viszont az óra még mindig ketyeg: 8 hét, 4 nap és még 3 óra. Siess, nehogy kifuss az időből!